Csáth Géza azonos című novellájának táncszínházi adaptációjában egy varázsló utolsó előtti perceinek történetfoszlánya bontakozik ki. Halála küszöbén kétségbeesetten próbálkozik varázslatokkal, a mágia erejével késleltetve az elmúlást. Ebben a különös, átmeneti térben sorra jelennek meg életének alakjai: egykori szeretői, nagymamája, rég elhunyt édesanyja, végül pedig igaz szerelme is eljön búcsút venni tőle. Egy visszafelé zajló temetés szálai egy szakrális szertartás révén bontakoznak ki, miközben a varázsló még meg sem halt. Az emlékezés és a képzelet határán egy groteszk világ rajzolódik ki, amelyben a mágikus realizmus hangulatában zajló eseményeket egy zongorista kompozíciója kíséri és formálja. Az előadás így válik személyes testamentummá: vallomás a művészetről, a szerelemről és az elmúlásról.
