Varadinum Mozi – Filmes élmények mindenkinek
A Varadinum Mozi idén is változatos filmkínálattal várja a közönséget. Május 12. és 22. között klasszikus magyar alkotások és kortárs filmek egyaránt színesítik a Festum Varadinum programját.
A Varadinum Mozi filmvetítések során hat kiváló magyar film kerül vászonra a nagyváradi Cinema Palace Multiplexben, amelyek minden alkalommal 17:00 órakor kezdődnek, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy a nézők újra felfedezzék a magyar filmművészet sokszínűségét. A jegyek ingyenesen igényelhetők március 19-től a Bihar megyei RMDSZ irodában (nyitvatartás: hétköznap 10:00–15:00 között).
A Varadinum Mozi vetítéssorozata Bacsó Péter legendás alkotásával, A tanúval indul május 12-én. A film a Rákosi-korszak abszurditásait és a kommunista diktatúra visszásságait ábrázolja fekete humorral és iróniával. A tanú volt az első film, amely groteszk iróniával ábrázolta az ötvenes éveket, tanulságos és szórakoztató mementója az újkori magyar történelem egyik legnyomasztóbb periódusának. A konkrét történelmi kontextustól megfosztva is érvényes a mondandója a naiv, alapvetően jószándékú kisember és az őt kénye-kedve szerint ráncigáló hatalom örök konfliktusáról.Számos szállóigét köszönhetünk a rendezőnek, mint például „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az élet nem habostorta”, „nem nyitok vitát”, és a legismertebb, a magyar narancs, amely „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”.
Május 13-án a filmes hét Hevér Dániel Valami madarak című, első nagyjátékfilmjével folytatódik. A film egy érzékeny és emberközeli történetet mesél el két, egymástól teljesen különböző generáció, egy lázadó tinédzser és egy idős férfi találkozásáról. Béla egyedül élő makacs öregúr, aki nehezen viseli a változásokat. Amikor egy kisebb baleset után a fia egy idősek otthonába rakja, úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene. Ettől kezdve egyetlen cél vezérli, hogy minél hamarabb kijusson az intézményből. Tervében egy másik kívülálló lesz a társa, a 17 éves, vadóc Zoé, aki büntetésből dolgozik az otthonban. Hiába van csaknem hatvan év korkülönbség közöttük, hasonló karakterük, a magányuk, és az érzés, hogy mindenkinek csak az útjában vannak, gyorsan szövetségessé teszi őket.
Május 15-én a Mi vagyunk Azahriah című dokumentumfilm kerül vetítésre. A Mazzag Izabella rendezésében készült alkotás a magyar könnyűzenei élet egyik legsikeresebb előadója, Azahriah életébe és karrierjébe enged betekintést, bemutatva, hogy hogyan vált Azahriah egy egész generáció hangjává. Azahriah poptörténelmet írt, amikor 2024 májusában három egymást követő koncerten töltötte meg a Puskás Arénát. De ez a film nem egy koncertfilm. Nem egy zenés dokumentumfilm. Nem is egy hagyományos portréfilm. Annak ellenére, hogy a film eltéveszthetetlenül Z generációs(nak tűnő) alkotás, a Mi vagyunk Azahriah egy közönségfilm, rendezői elérték a célukat, hogy beüljön rá a 12 éves Azahriah-rajongó meg a szülei is, akik remélhetőleg ugyanannyira élvezik a filmet. Azi zenéjéhez hasonlóan egyébként a film esetében is eléggé vegyes szórásra számíthatunk már ami a közönség életkorát illeti. A Mi vagyunk Azahriah egy valóságos és egy képzeletbeli utazás története, amelyeket Azahriah élete és dalai ihlettek.
A rákövetkező héten, május 19-én Dargay Attila Szaffi című klasszikus rajzfilmje idézi meg a gyerekkor emlékeit, egy időtlen mese, amely generációk számára jelentett maradandó élményt. Mesénk a XVII. században játszódik, amikor a Habsburg-ház elhatározza, hogy kiveri a törököt Magyarországról. Sophie, Ahmed pasa lánya és Jónás, a magyar várúr, Botsinkay Gáspár fia kisgyermekkoruk óta szeretik egymást, s jegyesek. A háború alatt azonban a Botsinkay családnak és a töröknek menekülnie kell, ezért elásnak egy láda kincset Botsinka várának udvarában. A kisded Sophie menekülés közben elvész, és egy furcsa kis öregasszony talál rá, aki macskája után elnevezi Szaffinak, s saját gyermekeként neveli. Jónás, daliás fiatalemberként, visszatér apja birtokára, s az elrejtett kincs nyomába ered. A kincset azonban nemcsak Jónás szeretné megtalálni, hanem az ingyenélő haszonlesők is. A fiú eközben újra találkozik Szaffival…
Május 20-án Hajdú Szabolcs személyes hangvételű filmje, az Egy százalék indián várja az érdeklődőket. Az alkotás finoman bontja ki az identitáskeresés és a közösséghez tartozás kérdéseit, miközben egyéni sorsokon keresztül mesél a kortárs társadalmi valóságról. Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiájának utolsó része, az Egy százalék indián. Mindhárom darab (Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap és Egy százalék indián) színházi előadásként indult, de Hajdu úgy döntött, filmként konzerválja a történeteket, hogy összefüggéseiben lehessen követni a magyar középosztály életközepi válságáról szóló darabokat. Egy haláleset újra összehoz három régi barátot. Útjaik az évek alatt társadalmilag szétváltak: egyiküket tanári állás várja Mexikóban, másikuk az alsó-középosztálybeliek életét éli, a harmadik pedig anyagilag teljesen lecsúszott. A társaságukhoz később csapódó barátnők egy ideig tűrik a beszólásaikat és bölcselkedéseiket, de egy idő után mindenkinek elege lesz a másikból.
Május 22-én Boross Martin Nyersanyag című dokumentumfilmje zárja a Varadinum Mozifilm-sorozatát. Az alkotás őszintén tárja fel a társadalom peremén élők életét, miközben rávilágít a mindennapokban rejlő küzdelmekre. Pofán vág a magyar valóság a modern jobbágyságot bemutató filmben. Filmes csapat érkezik egy távoli faluba, hogy a helyi fiataloknak közösségépítő, művészeti szakkört tartsanak. A filmrendező és társai hamar elnyerik az ott élők bizalmát. Közelebb kerülve hozzájuk felismerik, hogy a faluban félelmetes méreteket ölt az elnyomás. A szálak a települést vezető polgármesterhez vezetnek, aki a legfőbb megélhetést biztosító uborkafarmot is igazgatja. Amikor a filmesek megtudják, hogy a vezető visszaél a hatalmával, a rendező úgy dönt, hogy leleplező dokumentumfilmet forgat róla. Jó szándékú missziója súlyos következményekkel jár. Nagy nyilvánosságot kapott filmjével éket ver a falu ártatlan lakói közé és mindenkit veszélybe sodor.