Bacsó Péter szatírája már betiltása alatt kultfilmmé vált. A tanú volt az első film, amely groteszk iróniával ábrázolta az ötvenes éveket, tanulságos és szórakoztató mementója az újkori magyar történelem egyik legnyomasztóbb periódusának. A konkrét történelmi kontextustól megfosztva is érvényes a mondandója a naiv, alapvetően jószándékú kisember és az őt kénye-kedve szerint ráncigáló hatalom örök konfliktusáról.
Számos szállóigét köszönhetünk a rendezőnek, mint például „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az élet nem habostorta”, „nem nyitok vitát”, és a legismertebb, a magyar narancs, amely „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”.
