Saját megélt vagy kitalált, sötét téli estéken elmesélt múltunk
irányába zakatol az olvasóval a szerelvény. Mélyerdélyi tájban,
abba a huszadik századba, ami megtörtént, meg abba is, ami
megtörténhetett, akár így is megtörténhetett e könyv
történeteiben, e könyv kocsmák félhomályában szabadságra
szomjazó hőseivel és ellenhőseivel.
Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a
marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből
továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is
ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel,
összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi
távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis
otthonosan ismerős valósággal.
